Thanks for the perfekt photo Sifu Please, visit gallery [link]

Nem akartam új journalt írni...
Akikkel huzamosabb ideje személyesen is találkozok, azok láthatták hogy egyre sűrjebben van kezem bekötve és egyre érzékenyebb.
Igyekeztem nem foglalkozni vele az évek alatt hozzászoktam a dologhoz és tudtam, hogy két havi boldogságért csupán egy hetet kell végigkínlódnom kenőcsökkel és fáslival.
Itt voltak a vizsgák és az ember az idegességre, a sok stresszre és átalvatlan éjszakákra keni a halogatást, hogy miért is nem tud elmenni az orvoshoz. Van egy pont, amikor már kínosan beszél a barátaival a dologról, hogy még mindig nem ment el és már ő is tisztában van a dolog súlyával, de még mindig csak halogatja míg egy nap kifakad és a konyha közepén sír a szönyegen ülve.

Az első figyelmeztetések karácsony előtt jöttek újra. Mikor az üres poharat kiejtettem a kezemből és nem tudtam aztán felvenni a földről... mikor felssziszenve húztam fel a harisnyát vagy esett ki a fésű a kezemből... mindre legyintettem, mert ilyen az ember. Nem tudja tisztelni és értékelni azt, amit csodaként kapott.
Ma már nem tudtam elvágni a kenyeret anélkül, hogy itthon észre ne vették volna és kérdeztek volna rá a dologra. "Voltál már az orvosnál, elmegyek veled és ott leszek, csak menjünk el." Kifordult a kés a kezemből, mikor vajazni akartam azt az átkozott kenyeret és egyszerűen nem bírtam megcsinálni. Nem azért sírtam, mert mennyire fáj. Elviselhetően fáj csupán, sokkal inkább a tudat, ami belém hasított a felismeréssel, mikor felfogtam mit is művelek magammal és a környezetemmel.

Túlságosan megerőltettem magam a naptárral.
Nem is tudom, h gondoltam én azt a dolgot akkor... ott jó ötletnek tűnt, hiába figyelmeztettek. Dühös voltam rájuk, hogy már megint velem foglalkoznak és azzal, hogy mit csinálok. Felébredt a makacs énem és már csak azért is csináltam, mégha néha fájdalomcsillapított vettem is be miközben rajzoltam.

Van még néhány befejezetlen rajzom, amit szeretnék befejezni és a beígért ajándékok persze Valamint versenyekre is jelentkeztem, amiket nem akarok kihagyni semmi pénzért.
És azt hiszem itt az idő, hogy meglátogassam azt a mosolygós doktort, aki pár hónapja már vár...
A rajzokkal természetesen nem fogok leállni. Csak helyére kell tennem néhány dolgot, amik nem idén, de sajnos még nem is tavaly csúsztak ki a kezemből.