Hy,
I want to thank everyone for so many kind words, favs and watch for you I'll make happy gratitude for you! Thanks all, my dear friends!
Thanks so much for the support!

:butterflytwo:    :butterflytwo: :butterflytwo:    :butterflytwo:
Mivel nem mentem conra, így szívesen veszek minden kis élménybeszámolót Majd fogom lesni a journalokat is, remélem mindenki jól érezte magát és jó élményekkel távozott. És persze sok kütyüt sikerült beszereznie.


"Azért jöttél erre a világra, hogy boldog légy!"
Néha teljesen megfeledkezünk erről. Én is. Irigylem azokat, akik kepesek úgy szemlélni a dolgokat, a világot, hogy a rossz oldalával együtt fogadják azt el. Talán ezzel nincs is baj addig, amíg a rosszt elég jó kárpótolja. De van, hogy átlibben a mérleg a komorabbik oldalra és mintha tényleg nem hinnénk el, hogy lehet ez majd idővel jobb is. Pedig sose állt meg az élet egy jó, vagy rossz dolog után sem. Szerencsére mindig haladunk előre, és nem adunk lehetőséget a múlton való gondolkodásra.
Hogy miért foglalkozom most mégis ezzel? Remek érzés barátot nyerni, de fájdalmas barátot elveszíteni. Egyikőtök journalját kicsit megkönnyeztem, mert nem tettem érte semmit -és ez most nem az a "csak az életed mentettem meg semmi", hanem a tényleges semmi és mégis úgy beszélt rólam, mintha csodát tettem volna vele, pedig mennyire nem.- Talán túl érzelgős hangulatomban vagyok. Egy ideje csak a fellegek gyűlnek és csak gyűlnek felettem és a legkisebb kedves szóra, vagy az ellenkezőjére is megingok. Túl sokat vállaltam magamra és még ilyenkor sem vagyok kepes azt mondani, hogy elég és ne tovább. Közben az emberek jönnek-mennek mellettem. A nevükre és arcukra se nagyon emlékszem. Van, akit én löktem el szánt szándékkal, de van, akit akaratlanul sikerült elvadítanom. Szar érzés, de valahogy senkiért sem tudok már sírni. Kicsit félek, hogy olyanokat is sikerül az elkövetkezendő napokban megbántanom, akiket nem akarok és ezért most előre bocsánat mindenkitől, akivel msn-en érintkezem a közeljövőben. (nézzétek nyugodtan a dátumot mától érvényes)
A fene nagy makacsságom, haragtartásom pedig olyan elviselhetetlenné teszi a helyzetem, hogy legszívesebben Csipkerózsikát játszanék és nem kelnék fel hetekig. Nem tudom miért én kaptam ezt a gyönyörű kepességet a jóégtől, hogy a legkisebb érces hangnemben elejtett szót is napokig, hetekig vagyok kepes megőrizni magamban és a tüske nemhogy kifele fordulna, még inkább befele fúrja magát a szívemig. Aztán idővel meg már arra se emlékszem miért oltottam le a picsába és küldtem el valakit, csak arra, hogy megérdemelte és hiába jön, akkor sem érdemes több időt szánni rá, mert ahogy egyszer megtette a dolgát, úgy másodszorra is meg fogja. Persze ilyenkor gondolhatnék arra, hogy fordítottan is működik ám ez és tisztában is vagyok ezzel. Önző dög vagyok, de nem érdekel.
Most itt abbahagyom, mert kezdi megint elönteni az ideg a fejem és olyat írok emberekről, amit már ezerszer leírtam, de foganatja nem volt túl sok és nem akarom a drága időmet ezzel tovább fecsérelni.
Rossz időt választottak emberek a baszogatásra, mert jelenleg annyi türelmem-időm sincs, hogy végighallgassam a felhozott dolgokat, megemészteni már luxus lenne. Mert attól, hogy mindig vigyorgok mindenkinek a kepebe, az nem jelenti azt, hogy ténylegesen van is okom a jókedvre. Sőt..., de nem baj. Inkább jegelem a dolgot, idővel pedig a csalódottságom és dühöm is átcsap a semlegességbe, mikor már csak egy név lesz, semmi több.
És most, hogy megkapargattam a felszínt, rájöttem, két emberen áll a dolog mindig. Nem vagyok hajlandó senkinek többet tűrni a kelleténél, akármilyen fontos is volt/legyen a számomra.
"Nem tudjuk átérezni a másik ember igazságát, ha nincs bennünk szeretet. A megértés és a szeretet édestestvérek." Igyekszem ebben a szellemben nem hagyni a töviseket belefúródni a szívembe...


My Club(s):
.